No...itt vagyok Londonban: másfél napja a gép előtt és ez nem is lesz másként a következő másfélben sem.
Még mindig ezer dolgom van (otthoniak is).
Az út meglepően laza volt és sima. Egyik legsimább repülésem. A gép sem késett. Elég hamar kint voltam a reptéren. Beültem a bárba a check-in után. Notebook, írás és egy sör: 980.-ft/korsó...
Gondolom azért ilyen drága, mert utána napokig gyémántdarabkákat böfögök fel kolbásszal. 0,005karát...
Az úton volt egy érdekes élményem.
Vettem egy könyvet úgy másfél évvel ezelőtt. Soha nem nyitottam ki, csak megvettem, mert tetszett, és mert novellák voltak benne. Tudtam, hogy könnyebben olvasom majd, mint egy regényt.
Meg szeretem az írót.
Aztán két nappal az utazás előtt betettem a táskába: kis helyen elfér, meg gondoltam éppen ideje elolvasni, olvasgatni.
Repülő felszáll. Felütöm. Elkezdem olvasni az egyik novellát.
Nem tudom ismeritek-e azt azérzést, mint amikor úgy belédvág valami, amit olvasol: hogy ez én vagyok. Ha nem is minden eges sora, de minden második.
Félelmetes üzenetek, amik így kerülnek az ember elé.
Véletlenül.
Engem "nagyon megütött". Pozitív értelemben...de persze volt benne szomorúság is.
Még háromszor olvastam el az út során, mert annyira nem akartam hinni a szememnek.
Hát így.
Az eső meg esik. Bár ma már kicsit kisütött a Nap!
Délután elmegyek fotózni, majd lesznek képek.
Keep in touch!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése