Az ember 30 éves korára mindent elér. Legalábbis el kell érnie a főbb dolgokat, ki kell találnia magát, mert utána már nem fogja tudni. Ezt mondják az okosok, ezt mondja az ÉLET.
Meg van mindenem.
Már 98-ban elköltözhettem otthonról - és bár alig volt pénzünk - albérletben lakhattam a barátaimmal Szolnokon. Éltem és tanultam Angliában (Canterbury-Broadstairs), mit több, akkor (2001) el tudtam intézni, hogy kintről munkát találjak egy könyvkiadóban. A három hónapos mélyvíz után ismét szerencsém volt, ITvel foglalkozhattam egy 'számtech cégnél'. Aztán ismét a könyvbiznisz, onnan meg a saját vállalkozás és a reklám. Voltam sikeres - még ha csak apró dolgokban is.
Van szép bútorom, volt nagy tévém (mintha számítana), házimozim, szép ruhám, szerető családom, néhány barátom (kevés, de ez így jó). Jártam jó iskolákba, az angol sem megy rosszul, ha pedig ne adj Isten a földön lettem volna, mindig felszedtem onnan valamit. Csinálok Hódítást, ötletelek a GYEAn, indul az Underground Étterem, írom a könyvet, néha hangulatól függően novellát is. Nyáron indul a filmes/design kurzus is, itt Londonban.
Olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna Semmi.
Pedig ez semmi.
A másik oldalon semmim nincs.
Nincs saját lakásom, nincs gyerekem, nincs igazi szakmám, hónapról-hónapra sárgacsekkezünk, van két hitelem, egy életbiztosításom, nem bejelentett munkám. Néztek hülyének, tanultam eleget. Volt mélyvíz.
Nincsenek nagy dolgaim (a TVt is eladtam. Minek?), nincs autóm, nincs jogsim.
Elkezdtem dolgokat, aztán félbehagytam.
Volt - és van - nem kevés kudarc. Sikertelenség.
Elbasztam dolgokat, aztán későn kapcsoltam.
Mindig tanul az ember valamit.
Mert amikor a padlón vagyok, mindig felszedek onnan valamit.
A mérleg melyik oldala számít jobban? Vagy mindkettő egyszerre?
Olyan nincs: az összesítésnél az egyiknek a másik fölé kell emelkednie, mert a mérleg mindig az egyik oldalra billen.
Nem tudom, hogy 30 felett csak én csinálok számvetést, "összefésülést" vagy nemtől függetlenül.más is szokott-e.
Volt, elmúlt. Állj fel, porold le magad és menj tovább. Ne vidd a zsákot. Felesleges. Nem éri meg.
Hogy mit akarok ezzel mondani?
Igazából semmit.
Csak leírtam.
***
Furcsa, hogy egy sima utazás, új távlatok, a környezet mennyire be tudja indítani az ember 'fantáziáját' a saját (további) életével kapcsolatban.
Is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése